Torinói kiáltvány: építészek a jövőről

Torinói kiáltvány: építészek a jövőről 

             

A XXIII. UIA Építészeti Világkongresszus üzenetét összegzi a torinói kiáltvány. A progresszív kiáltványban egyértelműen a változás, világszintű változtatás igénye fogalmazódik meg: egy új fejlődési modell szükségszerűségét vázolja fel, amely a jelenkori fogyasztói társadalom helyére léphet. 

Torinói kiáltvány: építészek a jövőről 

             

A XXIII. UIA Építészeti Világkongresszus üzenetét összegzi a torinói kiáltvány. A progresszív kiáltványban egyértelműen a változás, világszintű változtatás igénye fogalmazódik meg: egy új fejlődési modell szükségszerűségét vázolja fel, amely a jelenkori fogyasztói társadalom helyére léphet. 

 

Új szövetség a természettel

 

A világkongresszus a modern kor/élet korlátaira figyelmeztetve a természet erőinek kizsákmányolása ellen, a természeti körforgás harmóniájának visszaállítása mellett lép fel a maga eszközeivel. A posztkonzumerista társadalomnak az emberiség elsődleges értékeire kell fókuszálnia - fogalmazódik meg a torinói kiáltványban. Olyan építészetre van a világnak szüksége, mely a természet része, minden területen védi és erősíti a sokszínűséget: esztétikai, értékteremtő, és politikai síkon egyaránt.

 

A növekedés drámai következményei

 

A feltartóztathatatlan, korlátlannak tűnő gazdasági növekedés, amely a modern társadalmakat az előző hatvan évben jellemezte, drámai következményekkel járt: demográfiai robbanás, a városszövetek burjánzása, a környezetszennyezés ellenőrizetlen növekedése, az urbanizációs rendszerek és piacok rohamos globalizációja, a természeti erőforrások mértéktelen fogyasztása, az energiaforrások egyre növekvő kiaknázása, s az ellenőrzésükért folyó nemzetközi konfliktusok. Mindeközben az építészet - mint társadalomformáló erő - hatalmas hibát vétett: visszavonult a szakmaiság „elefántcsonttornyába”, vakon kiszolgálta a fogyasztói társadalmat, vagy - ami hasonlóan káros - a „sztárépítészi imázst” igyekezett formálni. Ezek a jelenségek, kedvezőtlen folyamatok most még korrigálhatók - szükség is van erre annak érdekében, hogy a fejlődést igazságos és természetközpontú növekedés jellemezze, a fejlődő országokban is.

 

Kiút a válsághelyzetből

 

A válsághelyzet, amely a környezetet, az energiaforrásokat és a városokat sújtja határponthoz érkezett. A bolygónk sorsát érintő létfontosságú célkitűzések nem szabad alternatívák, hanem kötelességek. A növekedés korlátaira tekintettel merőben új fejlődési modelleket kell meghonosítani, melyek a gazdaság és az ökológia igényeire is fókuszálnak. A tapasztalat és tudás felhasználásával a problémák globális megközelítésére kell törekedni: a megújuló energiaforrások kiaknázása és fejlesztése, a hulladékok újrahasznosítása, a környezetszennyezés csökkentése és ellenőrzése képezi erőfeszítéseink tárgyát. Nem utópisztikus programról van szó, hanem reális - kötelező - stratégiáról.

 

Mit tehet az építész?

 

Miért kell az építészeknek mindezekkel a kérdésekkel foglalkozniuk? Mert ez a szakma mélyen érintett a földfelszín átalakításának folyamatában. Mert az építészek - más szakmákkal együtt - meghatározó szerepet tölthetnek be a komplex tudás és know-how alkalmazását illetően. Senki sem tagadhatja a saját felelősségét. Ha békét akarunk kötni a Földdel, el kell kezdenünk dolgozni érte.