Az orosz-ukrán gázvita „második felvonása” után alig néhány hónappal talán minden eddiginél aktuálisabb a kérdés: milyen energiát használjunk?

A június hetedikei Európai Parlamenti választások tíz kiemelt kampánytémájának egyike ez, melyet hazánkban is kiemelten kommunikálnak az uniós szervezetek. Gázt – de honnan, kitől, hogyan? És ha lehet, miért ne geotermikus vagy napenergiát inkább helyette? A választásokhoz kapcsolódó cikksorozatunk zsebre és nem egyszer otthonaink melegére is menő vitát is érint.

Háromszor húsz 2020-ig

Jelenleg Európa, így hazánk energiaigényének legnagyobb részét is a fosszilis hordozókból, azaz olajból, szénből, gázból nyert energiával elégítik ki – meglehetősen rossz hatásfokkal. Az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátását fokozó energiahordozók felhasználása során húsz százalék energiát elpocsékolunk – nem véletlen, hogy 2020-ig pontosan ennyivel szeretné a bizottság csökkenteni ezen gázok kibocsátását.

Húsz százalékkal kevesebb széndioxid már nagyon nagy előrelépést jelentene, és valószínűleg tudatosabb vásárlással vagy utazástervezéssel is sokat tudnánk tenni érte. Megdöbbentő adat, hogy két PET-palack előállítása 1,6 kg széndioxid kibocsátásával jár együtt – és hány palackot is dobunk ki egy forró nyári napon, ha kifogyott belőlük a hűsítő?

A bizottság célja tehát egyrészt az üveghatást fokozó gázok kibocsátásának húsz százalékos csökkentése, ezzel megegyező mértékű energiahatékonyság-javítás, valamint a megújuló energiaforrások használatának húsz százalékkal való növelése, 2020-ig. A három húszas szabálynak talán az utolsó pontja lesz a legnagyobb falat Magyarország számára.

Folytatása következik?

Mindezek hatása csak hosszú távon mutatkozhat meg: azt azonban, hogy az orosz-ukrán gázvitában tartanak-e harmadik felvonást is, már a jövő év elején megtapasztalhatjuk. Az energiabiztonság megteremtése fontos kérdés: ezt hosszú távon segíthetik a megújuló energiaforrások, rövid távon azonban a meglevő forrásokat illetően kell a lehető legstabilabb helyzetet megteremteni. Jelenleg az uniós tagállamok energiaigényül felét fedezik behozatalból: az arány 2030-ra akár hetven százalékosra is növekedhet. A földgázimport 42%-a Oroszországból érkezik, ebből 80% Ukrajnán keresztül.

Eközben pedig érdemes elgondolkodni azon is, milyen egyéb megoldások válthatják ki a mindennapokban a gázt. Építkezéseknél érdemes elgondolkodni a napkollektoron vagy a Föld hőjének kihasználásán. Rövid távon nem ez a legolcsóbb megoldás, viszont biztosan a legtisztább és legbiztonságosabb is egyben.

Spórolni és nem pazarolni

Az energiafelhasználásnak sokkal több olyan aspektusa van, amely otthoni mindennapjainkat érinti, mint amennyibe bele szoktunk gondolni. Ezért vezetik ki a piacról a hagyományos izzókat 2012-ig – a kezdeményezés mellé az Európai parlament is odaállt. A halogén- vagy energiatakarékos izzókra váltva évente akár 50 eurót, azaz akár 15 000 forintot is megspórolhat egy átlagos háztartás.

Spórolás helyett néha a pazarlás elkerülése is elég lehet: hogy erről már vásárlás közben gondolkodni tudjunk, ezentúl külön címkén kell feltüntetni a háztartási gépek energiafelhasználását. (Tudják, ebből a kezdeményezésből született annak idején az "unió betiltja a plazmatévét"-pletyka…).

Az autók kilométerenkénti széndioxid-kibocsátását 160-ról 120 grammra kell a gyártóknak csökkenteni egy, az EP által megszavazott uniós rendelet eredményeként, hogy utazás közben se pazaroljunk és ne szennyezzük annyira a környezetet. De csak rendeletekkel nem lehet ilyen kérdésekben célt érni. Az EP-kampányhoz hasonló kezdeményezések nyomán elinduló párbeszéd mellett mindennapjaink döntései is kellenek: milyen autót veszünk, meddig hagyjuk bekapcsolva a számítógépet, vagy kire szavazunk
 

Metropol