Írjon nekünk!

Név:

E-mail:

Képgaléria:

Videók

Postacím: 7621 Pécs, Mária u. 8. (Ferling Kft.)
Telefon: (72) 512-370
E-mail: titkarsag@biomasszaeromuvek.hu
Hivatalos ügyintézés helye:
Pannon Hő Kft.
7630 Pécs, Edison u. 1.

Globális éghajlatváltozás

Különösen fontos a fosszilis energiák állami támogatásának mielőbbi felszámolása. Továbbá szükséges a CO2-kibocsátás fokozottabb megadóztatása, az így keletkező állami többletbevételt pedig részben a munkabért terhelő adók mérséklésére, részben az energiahatékonyság, energiatakarékosság és a megújuló energiák elterjesztésének támogatására kell fordítani.


"Hogyan lehet egy 500 millió éves folyamatból egy 20 éves tendenciát kiragadva a folyamat jövőjére következtetni?" – ezzel a kérdéssel kezdi Globális klímahisztéria című cikkét Gere Ádám. A tudományos válasz természetesen az, hogy nem lehet. Nem is teszik ezt az éghajlatváltozást kutató tudósok. Figyelembe veszik az elmúlt időszak folyamatait, de modelljeiket a jelenlegi feltételek számításba vételével készítik.

Gere Ádám szerint "a felmelegedésnek nem sok köze van a CO2-höz."Azt, hogy a légköri széndioxid üvegházhatást okoz, több mint száz évvel ezelőtt felfedezték. A svéd Svante Arrhenius már a 19. század végén leírta a képletet, amellyel pontosan ki lehet számítani, mekkora légköri széndioxid-koncentráció milyen hőmérséklet-változást okoz a bolygónkon. Ezt a képletet azóta is általánosan használja a tudomány. (Természetesen a tényleges hőmérséklet-emelkedés az így kiszámolt értéktől bizonyos mértékig eltér, mivel azt a szén-dioxid-koncentráción kívül egyéb tényezők is befolyásolják.)

Tehát a szén-dioxid koncentrációjának emelkedésével egyre több hő esik csapdába a Földön. A termodinamika első főtétele (az energiamegmaradás törvénye) pedig általános iskolai tananyag.

Súlyos logikai hiba azt állítani, hogy mivel egy természeti jelenség évmilliókon keresztül rendszeresen megtörtént, azt az ember nem idézheti elő. Eső már évmilliárdok óta esik, azonban ebből nem következik, hogy amikor vízcseppek hullanak a fejünkre, akkor az minden esetben egy természeti jelenségnek köszönhető, és nem annak, hogy a fejünk feletti erkélyen valaki virágokat locsol.

A természettudományos ismeretek hiányát bizonyítja az az állítás, hogy mivel a CO2 csak viszonylag kis mennyiségben van jelen a légkörben, ennek változása nem módosíthatja érdemben az éghajlatot. Rengeteg példát tudunk felsorolni arra, hogy egy önmagában kis arányú hatás óriási változást idéz elő az egész rendszerben. Csak egyetlen példa: egy 60 kilogramm súlyú embert meg lehet ölni 0,2 gramm ciánkálival, ami a testsúlyának csupán egy háromszázezred (1/300 000) részét teszi ki. Ez százszor kisebb arány, mint a CO2-é a légkörben!

Gere Ádám szerint "a Föld általunk ismert öt jégkorszakából négyben a légkör CO2 tartalma nagyságrendekkel volt nagyobb, mint a mai." A légkör széndioxid tartalmáról biztos ismereteink az elmúlt 650 ezer évről vannak (az antarktiszi jégmintáknak köszönhetően). Ebben az időszakban viszont a légkör CO2-tartalma soha nem haladta meg a 300 ppm-et (milliomodrészt), vagyis mindig jóval alacsonyabb volt, mint a jelenlegi 385 ppm.

Gere Ádám hibásan hasonlítja össze a térségi változásokat a globálisokkal. Cikkében ugyanis elsősorban térségi éghajlati változásokat hoz fel példaként, ezek pedig rendszerint sokkal szélsőségesebbek, mint az egész Földé. Ha viszont csak a globális változásokat tekintjük, akkor olyan jelentős változások olyan rövid idő alatt, mint amelyek most végbemennek, nem fordultak elő az elmúlt 50 millió évben.

Akkora mértékű változások, mint a mostani évszázad végére előre jelzett 5 Celsius fokos melegedés, korábban több évezredet vettek igénybe. Mivel az emberi tevékenység következtében az ökoszisztémák ma már egyébként is jóval sérülékenyebbek, mint korábban, még egy ennél jóval kisebb globális hőmérséklet-emelkedés is szinte beláthatatlan károkat okozna.

Teljesen tudománytalan az az állítás is, hogy mivel 1998 volt eddig a legmelegebb év, azóta egy lehűlési folyamat következett volna be. Ez olyan, mintha egy betegnek egyik nap 40 fokra ugrana a láza, a következő napokon pedig 39,3 és 39,7 fok között ingadozna, és ekkor azt állítanánk, hogy a beteg meggyógyult. (Egyébként 2005 is hasonlóan meleg volt, mint az 1998-as év.) Tehát nem egy kiugró évhez kell viszonyítani a hőmérséklet azóta bekövetkezett alakulását, hanem ennél jóval hosszabb idősorokat kell számításba venni. Ennek alapján pedig egyértelmű a globális hőmérséklet emelkedése.

Még ha el is fogadnánk azt az abszurd felvetést, hogy a CO2-koncentráció növekedése nem okoz éghajlatváltozást, akkor is azonnal és nagymértékben csökkentenünk kellene a kibocsátását, több okból is. Ezek közül minden bizonnyal a legfontosabb az, hogy a CO2 megnövekedett mennyisége katasztrofális változásokat idéz elő az óceánok, tengerek vegyi összetételében, ami az ottani életközösségek összeomlásához vezet. Ennek már most látványos jelei vannak (a legfrissebb híradások szerint az amerikai halászok saját tapasztalataik alapján "rendkívül ijesztőnek" tartják a jelenséget). Ez pedig milliárdok éhezését, százmilliók éhhalálát okozhatja, mivel az emberiség közel felének az egyik fő (sok esetben a legfőbb) táplálékforrását a tengerek biztosítják.

Nem felel meg a valóságnak, amit Gere Ádám állít az általa "klímagate"-nek nevezett esetről (a klímatudósok állítólag meghamisították az eredményeket). Az Associated Press munkatársai megvizsgálták az összes (szám szerint 1073) nyilvánosságra került elektronikus levelet, és arra a megállapításra jutottak: ezek egyáltalán nem támasztják alá, hogy bárki is meghamisította volna az éghajlatváltozásra vonatkozó adatokat vagy a kutatások eredményeit.

Sok jel utal viszont arra, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések elszabotálásában érdekelt, rendkívüli hatalommal rendelkező körök (olajipar, autógyárak stb.) és a befolyásuk alatt álló kormányok gyakran tudatosan tájékoztatják félre a közvéleményt. Az egyik leghírhedtebb szószólójuk, az Amerikai Kereskedelmi Kamara módszerei nemegyszer annyira tisztességtelenek, hogy még egyes nagy energiatársaságok is elhatárolódnak tőlük.
                                                                              
Gere Ádám azt állítja, hogy az éghajlatvédelemhez szükséges intézkedések megvalósítása tönkretenné az eddigi gazdasági fejlődés eredményeit. Állítását semmilyen hivatkozással nem támasztja alá, ami aligha véletlen, hiszen minden hitelt érdemlő gazdasági modell ennek ellenkezőjét bizonyította.

A Világbank korábbi vezető közgazdásza által a brit kormány megbízásából készített Stern Jelentés kimutatta, hogy az intézkedések éves költsége a világ bruttó hazai termékének (GDP) egy százalékát tennék ki. (Tehát egyáltalán nem csökkenne a gazdasági teljesítmény, hanem csupán a korábbinál kevésbé növekedne.) Az Európai Bizottság megbízásából készült COMETR elnevezésű tanulmány pedig - több uniós ország megvalósult gyakorlata alapján - azt mutatta ki, hogy az eddig hozott éghajlatvédelmi intézkedések a versenyképesség javításához is hozzájárultak!

A szintén az Európai Bizottság megbízásából készült GRACE nevű tanulmány szerint amennyiben a közlekedés terén vezetnének be ilyen intézkedéseket, az a közjólét jelentős javulását eredményezné (Magyarországon például évente mintegy 1000 milliárd forinttal). Az Európai Szakszervezeti Szövetség kezdeményezésére a klímaváltozás és a foglalkoztatás kapcsolatáról készült tanulmány pedig arra az eredményre jutott, hogy az éghajlatvédelmi intézkedések a "nyertes" ágazatokban összességében több munkahelyet hoznak létre, mint amennyi a "vesztes" ágazatokban megszűnik.

A brit és a német kormány kezdeményezésére megalakult Angol-Német Alapítvány nemrég tette közzé azt az átfogó, PETRE elnevezésű tanulmányát , amely megállapította: az Európai Unió azon célkitűzése, hogy 2020-ig 20, illetve 30 százalékkal csökkenti a CO2-kibocsátását, megvalósítható úgy, hogy közben növekszik a foglalkoztatottság, a GDP pedig gyakorlatilag nem változik ahhoz képest, mintha elmaradna a csökkentés.

Ezek a tanulmányok az intézkedésekre is konkrét javaslatot tesznek. A leghatékonyabbnak a gazdasági eszközök alkalmazását tartják. Így különösen fontos a fosszilis energiák állami támogatásának mielőbbi felszámolása. (Hollandiában például ezeknek a támogatásoknak a megszüntetése önmagában elegendő lenne a CO2-kibocsátás 30 százalékos csökkentésének elérésére.)Továbbá szükséges a CO2-kibocsátás fokozottabb megadóztatása, az így keletkező állami többletbevételt pedig részben a munkabért terhelő adók mérséklésére, részben az energiahatékonyság, energiatakarékosság és a megújuló energiák elterjesztésének támogatására kell fordítani.

Látható, hogy a javasolt lépéseket akkor is érdemes lenne megtenni, ha szó se lenne éghajlatváltozásról, hiszen elősegítenék egy korszerűbb szerkezetű, versenyképesebb, ténylegesen tudás alapú gazdaság kialakítását.

Az éghajlatvédelmi intézkedések elmulasztása a szerző állításával ellentétben nem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését idézné elő ("Afrika népeit megóvnák a nyugati prosperitástól"), hanem azokat immár elviselhetetlenné fokozná, beláthatatlan következményekkel. Amint ugyanis az már most is világosan látszik, a környezetszennyezés előnyeit elsősorban a gazdagok élvezik, az árát pedig a szegények fizetik. Tehát az éghajlat védelme előmozdítaná a társadalmi igazságosságot is.
 

Hírszerző

2010-01-16


Vissza a főoldalra
lablec