Miközben az európai emissziókereskedelmi rendszer (EU ETS) elsődlegesen a kibocsátások mérséklődését célozza, addig az új-zélandiak merőben más megközelítést alkalmazva a saját ETS-rendszerük egyik alappilléreként az erdők széndioxid-megkötési képességét kívánják hasznosítani. Ennek köszönhetően Új-Zéland tovább zöldülhet az elkövetkező időszakban, mivel a helyi kormányzat által alkalmazott karbonpolitika hatására erdőtelepítések sora várható a közeljövőben, főként a korábbi legelők helyén.

Komoly erdőtelepítési hullám veheti kezdetét Új-Zélandon azt követően, hogy az ország emissziókereskedelmi rendszere a kínálati oldalon nagymértékben számol az erdőtelepítések után kapható kibocsátási jogokkal, amelyekkel idén július elsejétől már az energiatermelőknek is fedezniük kell ÜHG-kibocsátásukat. A szigetországban kiépült rendszer ezen felül is sok tekintetben különbözik az Európai Unióban használatostól, az egyik legfontosabb, hogy az első kötelező érvényű periódusra - amely összhangban a kiotói megállapodással 2012 végig tart - biztosítja a rendszerben érintettek számára, hogy kibocsátási egységek benyújtása helyett 25 helyi dollárban maximalizált adót fizessenek környezetterhelésük után, ami egyértelmű árplafont jelent a piacra kerülő kvóták számára is. A 2012-ig tartó - átmeneti - időszakban az érintett vállalatoknak csupán minden második tonna kibocsátásukat kell kvótákkal vagy a 25 NZD-os adóval megtéríteniük, a másikat az állam, az adófizetők álja.

A Bloombergen nemrég egy cikkben csak úgy fogalmaztak, hogy az új-zélandi gazdák számára innentől kezdve már fán fog nőni a profit, utalva ezzel arra a tendenciára, hogy egyre több helyi farmer dönt úgy, hogy legelőjét - vagy annak egy részét - erdővé alakítja az új üzleti lehetőség reményében.

Az erdők után kapható kvótabevételek igencsak csábítóak. A rendszernek köszönhetően a gazdák hektáronként akár 600 új-zélandi dollárnak megfelelő bevételre számíthatnak (kb. 92,000 forint), amellyel nehezen szállhat versenybe az juh- és szarvasmarha-tenyésztésből várható jövedelem. A kormányzat számításai szerint a program hatására Új-Zéland erdős területei a jövőben évi 30,000 hektárral növekedhetnek a tavalyi 3,500 hektáros növekedéssel szemben.

A juhtenyésztők közül sokan remek alternatívát látnak az erdőtelepítésben, mert a gyapjú árának csökkenése, az elmúlt időszakban tapasztalt szárazságok valamint az egyéb ágazatokkal szabad területekért folytatott harcok igencsak kikezdték az állattartásra szakosodott gazdák tűrőképességét. A birkatenyésztés évtizedek óta visszaszorulóban van Új-Zélandon, az 1982-es rekord 70 milliós egyedszámhoz képest mára az ország birkaállománya 40 milliósra zsugorodott, de hasonló tendenciát mutat a szarvasmarha-tenyésztés is.

 

Portfolio