Képgaléria:
Az európai energiapolitikának három alapvető kiindulópontja van: az éghajlatváltozás leküzdése, az EU kiszolgáltatottságának csökkentése a behozott szénhidrogének tekintetében, valamint a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés ösztönzése; mindez elérhető áron megvalósuló, biztonságos energiaellátás mellett. A Bizottság zöld könyvéről1 folytatott konzultáció időszakában megfogalmazott számos vélemény figyelembevételével a Bizottság az energiapolitika ezen stratégiai felülvizsgálatában azt javasolja, hogy az európai energiapolitika számára az alábbi két pont legyen irányadó:
E két pont képezi a Bizottság „A globális éghajlatváltozás 2 Celsius-fokra való csökkentése. Stratégiai alternatívák az EU és a világ számára 2020-ra és azon túl” című közleményének 2 fő elemét. Az EU üvegházhatást okozó gázokkal kapcsolatos azonnali fellépésre vonatkozó vállalása teljesítésének három okból is az új európai energiapolitika középpontjában kell állnia: i. az energiahasznosításból származó szén-dioxid az EU-ban kibocsátott üvegházhatást okozó gázok mennyiségéből 80%-kal részesedik, és a kibocsátás csökkentése kevesebb energia, illetve több tiszta és helyben termelt energia felhasználásával érhető el, ii. korlátozni kell az EU kiszolgáltatottságát az olaj- és gázárak növekedésével és ingadozásával szemben, és iii. létre lehetne hozni egy versenyképesebb európai uniós energiapiacot, mely ösztönözné az innovatív technológiákat és a munkahelyteremtést. Ez a stratégiai célkitűzés és az azt megvalósítani hivatott, alábbiakban kifejtendő konkrét intézkedések együttesen alkotják az új európai energiapolitika alapját.
1 Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért, COM(2006) 105 végleges, 2006.3.8. A Bizottság szolgálatainak munkadokumentuma, összefoglaló jelentés az „Európai stratégia az energiaellátás fenntarthatóságáért, versenyképességéért és biztonságáért” című Zöld Könyvről folyó vita elemzéséről, SEC(2006) 1500.
2 A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, COM(2007) 2.